A tagok:

Fábián Attila: billentyűs hangszerek
Fábián Csaba: basszusgitár, vokál
Simon Ervin: dob
Torma Ákos: producer, szövegek, ének, akusztikus gitár, mandolin
Váli Péter: elektromos gitár, vokál, hangfelvétel, keverés és effektek
Közreműködik Leitner József Tamás furulyán

A hallható hangszerek listája:

Billentyű: GEM Pro2 kalapácsmechanikás digitális zongora vonalból
Basszusgitár: Mexikói Fender Precision vonalból, vagy talán valamilyen házi tranyós fejből
Dob: Az 'Éjjel, távol' lemezen is használt dobcucc, de a lábdob, tamok, és talán a pergő is valamilyen (Art?) dobagyból triggerelve, vonalból. A cinek talán két kondis mikrofonnal kerültek felvételre.
Akusztikus gitár: Fémhúros Ibanez elektroakusztikus gitár, egy Kustom 65 wattos akusztikus gitárerősítőbe dugva (Sienna65 néven futott később).
Mandolin: Samick 8 húros elektromos mandolin, ugyanabba a Kustom akusztikus gitárerősítőbe dugva
Elektromos gitár: Ibanez GRX70L HSH kiosztású balkezes gitár, Boss ME-8 multieffekt, Fender Blues Deluxe csöves gitárerősítőbe dugva, valamilyen olcsó dinamikus mikrofonnal.
Ének, vokál: AKG C1000s kondis mikrofon pop filterrel, az E-MU 1616m előfokába.

A felvételi környezet:

Ha jól emlékszem, akkor talán Pentium II-es gépem volt akkoriban, egy Sound Blaster Live hangkártyával. Mindent ezen vettünk fel sávonként. Természetesen egy darab sztereó sávot tudtunk egyszerre rögzíteni, ezért a dobot előre kellett keverni egy külső hardveres mixeren, a billentyűt sztereóban, a többi hangszert monóban vettük fel. A felvétel 44.1 kHz, 16 bit minőségben történt, Acid alatt, wav-ban. A végleges ének és vokál sávokat sokkal később - 2017-ben - az anyag keverésekor vettük fel újra (ezt már Cubase alatt, E-MU 1616m hangkártyával).

A keverés:

A keverés a felvételeket követően el is kezdődött, sok munkaórát tettünk bele, főleg Csabival a Kármán koliban lakva, egyetem mellett, a sima asztali számítógépeinket használva. Acid és WaveLab alatt dolgoztunk, a számítógép multimédiás hangfalait és az akkori noname zárt fejhallgatóinkat használva. Mivel a számítási kapacitás nem volt elég a többnyire az Acid alatti DirectX-es plugin-ek futtatásához, ezért a hangsávokra kénytelenek voltunk szép sorban rámenteni az EQ-t, a kompresszort, és mindent, amit szerettünk volna alkalmazni. Így aztán az effektezés WaveLab-ban készült, a mix Acid-ben. (Emlékszem, külön fájl-nevezéktant fejlesztettünk ki, hogy tudjuk, melyik fájl milyen 'kezelést' kapott már meg :)) Ez egy rendkívül macerás folyamat volt, mert real-time nem nagyon volt lehetőségünk meghallgatni a zenével együtt az effektezést (szaggatott a lejátszás), ezért, ha valami balul sült el, akkor vissza a nyers fájlhoz, új effektezés, új import, satöbbi. Ez aztán annyi fájlt eredményezett, amennyit már nem tudtak az akkori HDD-ink tárolni, így elkezdtünk törölni. Néhány ilyen törlés aztán mondanom sem kell, hogy katasztrófális végeredménnyel zárult: a jó (eredeti) hangfájlt töröltem, és a rosszul effektezett maradt meg. Szerencsére ez azért nem volt túl gyakori eset, de sajnos előfordult. Jó lett volna, amikor sok-sok évvel később újra nekiállok az anyag újrakeverésének, hogy ha meg lettek volna a teljesen eredeti, nyers hangfájlok.

Eszközök:
- MacBook Pro 2015 early (Intel Core i5 2,7 GHz, 8 GB Ram, 128 GB SSD), Logic Pro szoftverrel
- Apogee Duet II. hangkártya
- AKG K501, Sonarworks által kalibrált fejhallgató
- Genelec 1032A aktív hangfalak

A lemezből készült egy előzetes verzió még 2002-ben (ez meghallgatható a honlap Média-Zene rovatában), de elégedetlen voltam az eredménnyel, ezért az évek alatt több alkalommal is nekiálltam az anyag újrakeverésének, erősebb géppel, újabb effektekkel, többnyire Cubase alatt - sikertelenül. A megoldást végül a Logic Pro-val sikerült megtalálni (lejjebb írok erről), úgyhogy a teljes felvett hanganyagot beimportáltam Logic-ba, és teljesen nulláról indulva MacBook-on kevertem az anyagot. Érdekességképp megjegyzem, hogy egér használata nélkül (ez Windows alatt elképzelhetetlen kijelentésnek hat), csak trackpad-del készült minden. Fontos részlet még, hogy a gépem simán kevés volt a keverés real-time menedzseléséhez, folyamatosak voltak a vége felé a processzor túlterheltség miatti riasztások, megállások, illetve a merevlemez csekély tárhelye (128 GB) miatti állandó para - szóval egy erősebb, jobban felszerelt gép talán jól jött volna (ettől függetlenül a Ressentiment is ez ugyanúgy ezen a gépen készült :D). Szintén fontos részlet, hogy a Logic elképesztően gyorsan betölt, nagyon gyorsan munkára fogható, és így nagyon jól be lehetett szúrni rövidebb (negyed-, félórás) munkameneteket is a napba.

A hanganyaggal a keverési cél - Az Éjjel, távol lemezzel ellentétben - egy kevésbé élő, sokkal inkább precízen megtervezett, stúdiósabb hangzás elérése volt, a lemez koncept album jellegét kiemelendő. Sokára jöttem rá, hogy korábban ezt a célt a felvett sávok pontatlanságai miatt nem tudtam elérni: az adott mérőhöz mindegyik hangszer (a dobot is ideértve) valamilyen mértékben pontatlan volt: volt aki sietett, volt aki késett, ezért nem tudott kellően egyben lenni a hangzás. A felvételek készítésekor nem voltunk magunkhoz szigorúak és kritikusak, ezért az összesített megszólalás nem tudott elég dinamikus lenni, amit akármilyen jó effektekkel (kompresszor, EQ, stb.) próbáltam is kompenzálni, sehogy nem sikerülhetett. Hangonként pontosra vágni az anyagot Cubase (SX3) alatt elképzelhetetlen nagy meló lett volna, ezért volt nagy segítség a Logic Pro-ban található Flex-elési lehetőség. Az eredeti mérőt kidobva létrehoztam a felvett dobsávhoz egy új virtuális mérőt, amivel a szám teljes vázát létrehoztam ütemváltásokkal és pontos tempókövetéssel (ütemen belül is akár több mérő). Ezt követően lényegében minden hangszer minden egyes hangját pontosra vágtam a dob minden egyes ütéséhez. Ez még így is hatalmas munka volt, megközelítőleg egy évig tartott, de annyira látványos (hallványos :D) eredményeket szolgáltatott már az elejétől, hogy kifejezetten motiváló volt megcsinálni. Ezzel lényegében meghamisítottam az eredeti hangsávokat, de egy sokkal kifejezőbb, dinamikusabb alapanyagot kaptam.

Innentől a keverés már szinte könnyen ment, és mondhatni több időt töltöttem el az egyéb rápakolt szintetikus hangszerek, hangeffektek (malomzúgás, szirénahang, stb.) megszerkesztésével, mint magával a hangzás beállításával. Természetesen kihasználtam a korszerű DAW-ok által kínált lehetőségeket: a motorizált fadereket (magyarul: sok paramétert automatizáltam a hangerőktől a panorámákon keresztül az egyes effektek beállításaig, ha szükséges volt), a könnyen ki-, és bepakolható effekteket és buszokat (az effektek nagy része a beépített effekt, néhány ingyenes, és néhány fizetős is akadt köztük...), és már keveréskor szimuláltam a master szekciót is, még ha ez sokak szerint nem is túl bölcs dolog, de én így szoktam meg.

A keveréshez sajnos nem állt rendelkezésre már az 'Éjjel, távol...' alatt segítségül szolgáló BME-s hangstúdió, így kényetlen voltam valahogyan helyettesíteni azt. Fontos körülmény, hogy az anyag 95%-ban fülhallgatón/fejhallgatón készült (amikor a gyerekek aludtak), ezért először is kalibráltattam a már régóta használt AKG K501-es fülesemet (Sonarworks Reference), hogy minél kisebbek legyenek a fejhallgatón való keverés miatti hibás döntések. A keverés végén (utolsó 30 nap) demóban letöltöttem még egy Waves NX (Abbey Road Studio 3) plugin-t, ami nagyon nagy segítség volt addig nem hallott további hibák kiszűrésében.
Ezen kívül vettem egy használt Genelec 1032A hangfalpárt, amit a zenekari próbateremben igyekeztem precízen elhelyezni, és egy mérőmikrofonnal az akusztikát kimérve szoftveresen kompenzálni az ottani hibákat (szintén Sonarworks Reference). Így egy egészen használható lehallgató környezet jött létre, amit kiegészítettem a hétköznapi lejátszóimmal (iPhone füles, autóban való visszahallgatás, stb.), hogy mindenféle kontroll legyen. A Genelec-et az anyag megjelenését követően (dupla áron :)) eladtam, mert a Ressentiment keveréséig túlzás lett volna hagyni őket porosodni a polcon.

A munkát a hétköznapi dolgaim, munkám, gyereknevelés közé iktatva, többnyire hétvégéken, éjszakákon végeztem, alkalmi (heti 1-3) leülésenként max 1-1,5 órát rászánva. Így a keverés is eltartott több, mint egy évig, utána pedig a master és a borítótervezési munka is egy jópár hónapig. A végeredmény azt gondolom, hogy - a kiindulási alapokhoz, és az egyébként hozzá nem értő, nagyrészt autodidakta módon szerzett tudásomhoz mérten - egész jó lett.

Van pár trükk, alapvetés, amit megosztásra érdemesnek tartok, többek közt azért is, hogy én magam később emlékezzek rá:

Billentyű: A Pro2 hangja alapvetően nagyon jó, de a felvételkor választott hangszíneket nem minden helyen találtuk el jól, és természetesen MIDI-t nem vettünk fel, csak audiót. Ezért aztán a billentyűt sokféleképp kellett keverni: előrébb hozni, eltakarni részeket, vagy komplett kivágni a kukába (ez minden hangszernél előfordult amúgy :D). Itt a sok hangszín miatt sokféle EQ kellett, de speciális effektekből sem volt hiány, pl. a Megmérettettél-ben 3:30 körül a zongora szuboktávra rákevert szétkompresszált torzítása elég bonyolult, de hatásos kis rész lett.
Basszusgitár: Ez volt a legkönnyebb, két dolog miatt is: egyrészt a basszus dolga a legtöbb helyen, hogy a stabil alapot hozza, ezért ezt nem nagyon kell macerálni, másrészt pedig Csabi elég konzisztensen játszotta fel a részeit, és sem javítgatni, sem foltozgatni nem nagyon kellett. A slappelős részek a dinamikájuk miatt külön bánásmódot igényeltek, de ez normális. Minimális EQ, kompresszor persze volt, kísérleteztem basszus-erősítő szimulációkkal is, de végül a direkt sáv szólt mindig a legjobban. Alkalmaztam exciter-t a felvételkori magasvesztés kompenzálására, és a hangszer kiemelésére, de kb. ennyi.
Dob: A dob egyszerre volt könnyű és nehéz. Mivel csak egy sztereó sávom volt a komplett dobcuccról, ezért a dob hagyományos értelemben vett keverésével nem nagyon kellett bajlódni, mivel esély sem volt változtatni az eredeti arányokon, hangzáson. Valamennyi EQ (sima és dinamikus), kompresszor kellett, de expander is alkalmazásra került, mivel egy korábbi keverésnél rámentettem a dobsávra egy mérsékelten elszúrt túlkompresszálást. Ettől függetlenül sok résznél bele nyúltam: van ahol a pergő kapott plusz hangsúlyt (pl. ütésenként külön aux-on slapback reverb: Leonardo), vagy éppen plusz lábdob vagy tam került bele (Akkor van baj). De az összes kolomp (Megmérettettél), és gong, valamint néhány cin és speciális effekt is utómunka eredménye.
Akusztikus gitár és mandolin: Ezeknél sok trükkre nem emlékszem, EQ, kompresszor használata minimálisan szükséges volt, meg persze reverb, delay ízlés szerint. A pontosra vágás, és több helyen csak szimplán a hangszer eltüntetése az útból jót tett a zenének. Néhány helyen utólag hangolni (pitch shift) kellett az akusztikus gitárt, mert Ákos nagyon vékony (.08-as?) húrokat használt a felvételnél, és több helyen hamis lett a minimális-akaratlan nyújtások miatt.
Elektromos gitár: Kompresszort szinte nem is használtam, EQ-t is csak ott, ahol külön effektként volt rá szükség (pl. Hová mégy 'Vasárnapi harang' alatti rész), vagy ha el kellett tüntetnem a gitárt az útból. A gitár egyetlen egyszer került feljátszásra, nem volt doubling, de a keverés során alkalmaztam a Waves Reel ADT-t, ami végülis egy ehhez hasonló effektust hoz létre: egy kicsit több teret ad a hangszernek egy speciális szalagos visszhangon keresztül, panorámázva. Ezen kívül ahol kellett delay, reverb, egyéb effektek sok helyen feltűnnek. A Leonardo egyik kiállásában a whammy teljességgel utólag, a stúdióban készült, élőben sosem játszottuk úgy azt a dalt.
Egyéb szintetikus hangszerek: Több helyen vannak a lemezen utólag megírt szinti részek, ezeket igyekeztem minél jobban belesimítani a valódi hangszerek közé. Pl. a templomi orgona az utolsó számban, a fanfárok és furulyás részek a Megmérettettél-ben, vagy a Leonardo számvégi hammond szólója is mind utólag kerültek megírásra. Ezek többnyire a Logic-ban megtalálható beépített szintetikus szoftver-hangszerek voltak.
Ének: A központi, fő éneksáv a szokásos keverési metodikák mentén készült: kompresszor, valamennyi EQ, plusz reverb vagy delay ízlés szerint. Néhány speciális rész viszont több kreatív megoldást is igényelt, pl. az Akkor van baj Darth Vader hangja (pitch shift + ringshifter + minden vacak), a Dísz és szemét záró-kacajának sztereóképe, vagy a Megmérettettél Klaus Nomi-szerű vokáljai. Alapelvként az ének sáv nem került flex-elésre, sem hangolásra (auto tune), kivéve ezeket a speciális helyeket.
Vokál: A vokálok - ha egy plusz szólam van, akkor többnyire doubler effekttel sztereóban széthúzva, ha több szólam van, akkor oldalanként elhelyezve, igény szerint a fő éneknél távolabb (több reverb), és nyilván halkabban. Speciális vokál effekt a Dísz és szemét közepén Csabi szinti szerű áááá-zása (masszív kompresszálás), és itt ha szükség volt rá, akkor a hangolásba és a tempóba is belenyúltam (Akkor van baj végén pl. néhány szótag akár egy terccel is lejjebb került...).

A master:

Az egyes számokat megpróbáltam már keveréskor azonos hangerőre hozni, hogy a master minél konzisztensebb tudjon lenni majd, illetve már a keverés során is betettem előre nagyjából beállított master effekteket (limiter, EQ, reverb, maximizer), hogy ne a master közben derüljenek ki a kisebb-nagyobb keverési hibák, turpisságok. A készre kevert számokat ezek nélkül az effektek nélkül exportáltam wav-ként (44.100 kHz, 24 bit), és a master során mindet betöltöttem egy közös projektbe, ott még egalizáltam a számokat (LuFS alapokon és érzésre), majd végül egy közös master-effektcsoportot alkalmaztam az összes számon. Ezek az alábbiak voltak:

1. Ozone 8 Imager: Csak a basszus tartományban szabályozott, ott a basszus hangokat behúztam vele középre. A sztereókép többi része változatlanul megy tovább. Ennek célja a mono-kompatibilitás javítása, és az ütősebb, egységesebb lábdob-basszus szekció.
2. Ozone 8 Equalizer: A master EQ a teljes mix összébb rázása, és vintage-ebb hangzása érdekében kicsit lejjebb veszi a mélyeket és a magasakat a kompresszálás előtt. A hangszerek (pl. dob) esetleg már előtte zavaró frekvenciáinak ki-EQ-zása dinamikus EQ-val már a mix-ben megtörtént, így itt csak egy statikus EQ van. A szub-tartománybeli mélyeket is vágtam még itt.
3. Ozone 8 Spectral shaper: A 204 Hz és 1090 Hz közötti mély-mélyközép tartomány volt a leginkább zavaros a keverésnél. A gitár a torzító miatt, a zongora, a basszus itt szól, és az egyes hangszerek szeparálását kicsit segítette ez a Shaper. Nem nagyon tudom megmondani, hogy mit csinál, de valahogy tisztábbnak éreztem tőle ezt a tartományt.
4. FabFilter Pro Reverb: A master reverb-re nem feltétlen lett volna szükség, nélküle is összeállt volna a mix, de ezzel a Hall típusú nagy, terebélyes reverb-bel (minimálisnál kicsit jobban 12-14% hozzáadva) összébb lehetett rázni a dolgokat. Nem sok paramétert állítgattam, inkább csak a preset-ek böngészése közben hagytam azt, amelyik megtetszett. Különlegessége, hogy nem buszon, hanem direktben került hozzáadásra, és a predelay is nulla volt.
5. Ozone 8 Dynamics: A multiband kompresszor 1-2 dB-t fog meg, inkább csak megerősíti, egységesíti az egyes frekvencia-tartományokat a nagy hangerő emelés előtt. A legfontosabb paraméter itt az attack, amit igyekeztem az alkalmazott hangszerekhez, hangzásokhoz igazítani. Párhuzamos kompresszálás (68% parallel) történik egyébként, tehát az attack mindenhogyan átjön, de a hangok teste kicsit előrébb került.
6. Ozone 8 Vintage Limiter: Itt történik a hangerő emelés 1. lépcsője, lényegében a mix hangerőszintjét itt még csak emeljük, nincs kompresszálás, csak a kompresszálás határáig való emelés. Ami nagyon túlmenne, azt limitálom.
7. FabFilter Pro-L 2 Limiter: Itt is inkább csak preset-böngészés ment hangzás szempontjából, azért tettem csak be, hogy ne az utolsó maximizer vállán legyen a teher a végső hangerő elérése szempontjából.
8. Ozone 8 Maximizer: Itt készül a végső master hangerő, dither 16 bit-re, 44.100 kHz, és true peak limiting stream-nél -2 dB-re, CD-nél -0.2 dB-re. A LUFS stream-nél -14, CD-nél -9 (teljes szám vonatkozásában), inkább a hangzásra gyúrva, mint a hangerőre. Mono kompatibilitást is ellenőrzöm, ahol lehet ott a mix-ig visszanyúlva a javítással. Sztereó- és tranziens-hókuszpókusz nincs, nem hallottam jobbnak tőle.
9. Sonarworks Reference: Az AKG K501 bemért füles lineár-kompenzálására, ez a sávok kimentésekor ki van kapcsolva, csak a visszahallgatáskor volt aktív.

Így készült el a 9 szám végleges változata, wav-ban. Ezek mentek aztán a streaming szolgáltatókhoz (CD Baby), és a CD-gyártásba (VTCD).

Hatalmas munka volt ez számomra, nagyon részletekbe menően foglalkoztam az anyaggal, ami remélhetőleg azért hallatszik rajta (az eredeti felvételhez képest mindenképp). Sokat tanultam közben az egyes technikákról, az effektekkel elérhető hangzásokról, azok hátulütőiről, és előnyeiről. Minden bizonnyal nem a 'Quo Vadis?' lesz a világ legjobban megszólaló albuma, de ha egészen odáig megyünk vissza, hogy egy vacak Sound Blasterrel, mindenféle stúdió (még házi stúdió se') vettük fel az egészet, akkor egészen vállalható anyag lett.

Peti